Blogok

Sajnos mióta Ági nem tölti egyedül a délutánokat idehaza, nem vár finom süteményillat, amikor hazaérkezem. Nem is készül, csak különleges alkalmakkor, például, ha vendég érkezik. Sajnos, az ízéről nem tudok beszámolni, de ha azt nézem, hogy csak egy tálnyi muffinpapír maradt a tálon a vendégség végére, arra következtetek, hogy nem lehetett olyan rossz.

Már régóta szemezgettem ezzel a képpel a könyvemben, de tartottam tőle, mert rakott krumpli kivételével nem szoktam rakott dolgokat készíteni, és ennek egyik oka az volt, hogy emlékeim szerint Peti nem szereti őket. Ez végül is nagyon jól sikerült, és Ákos kivételével mindenki meg volt vele elégedve.

Ma valami igazán finomat sikerült alkotnunk!

El ne felejtsük, hogy ezt fel kell venni a kedvencek listájára! Semmi extra hozzávaló nem kell hozzá (leszámítva, hogy nem elegendő, ha csak egy-két hagyma árválkodik a kamrában), emiatt bátran elővehetjük akármelyik hétvégén. Három dologra kell koncentrálnunk:

Hogy ez az igazi? Nem tudom. Mindenestre ahhoz nem sok köze van, ahogy én szoktám készíteni. Peti reklamált is, hogy ehhez nem ilyen krumpli jár. Finom volt, de még rá kell kérdeznem, hogy ezután hogy készítsem a brassóit. Kicsit több munkával járt, mint a "régi" receptem, de nem vészes. 1 kiló sertéscombból készítettem.

Nyaralásról szó sem volt, annál inkább valami tápláló ebédről a gyerekeknek, amit előző este elkészítünk, hogy másnap csak gyorsan befalhassák, amikor hazaérnek az iskolából. A lényeg tehát a gyorsaság, hogy beleférjen egyébként is zűrös hétköznapi estéinkbe. Ez épp kényelmesen belefért, és ráadásul minden csemetének ízlett, és talán még egészséges is.