Ez volt az egyik "elmaradásom" az első könyvből, amire azzal vártam, hogy a sok hozzávaló zöldfűszer megteremjen a kertben. Meg is termett a menta, valamennyi petrezselyem is, de korántsem elég, aztán a koriander szép sorban, ahogy vetettem. De ajaj, amikor szüretelni kezdtem, furcsán hasonlítottak a csipkebokorra, aminek a tövében az ágyás húzódik. Éppolyan szép cakkos szélú levelek, icipici tüskékkel, és a legkevésbé sem korianderillattal. Gyorsan előkerestem a vetőmagvas zacskót, és bizony, semmi hasonlóságot sem mutattak a korianderkáim a zacskónlévő képhez. Egész délelőtt ezen a rejtélyen törtem a fejem, hogy ugyan hogy változtak cspikobokor-bébikké??? Mert azt még csak megértem, hogy rossz volt a mag, nem kelt ki, na de csak nem volt a zacsiban csipkebogyó mag?! Végül is azt hiszem, kitaláltam: az egész környék tele lehetett csipkebogyóval, és amikor kis magoncok voltak, gondosan kigyomláltam mindent, és csak azt a sort hagytam meg, ahol látni véltem a kikelő koriandereket. A lényeg: nélkülöznöm kellett az ebédből ezt a harmadik fűszert. Nem tudom, hogy vele milyen lett volna, de így is megnyaltuk mind a 10 ujjank utána.
Igen csinos fehérpeccsenyéből készítettem, de nem egyben, ahogy a receptben volt, hanem felszeletelve. Megkentük őket mustárral, sóztam, borsoztam, majd 3 evőkanál olajon mindkét oldalukat megpirítottuk. Utána felkockázott vajat dobáltunk mellé, és így sütöttök időnként meforgatva még 15 percig. Ennyi volt a hús, letakarva pihenhetett. A chimichum nevű mártás mindenféle fóldi jót egybegyűjtött: apróra vágott petrezselymet, mentát és ha lett volna, korianderzöldet , jó adag zúzott fokhagymát, evőkanálnyi morzsolt oregánót, csípős és nem csípős pirospaprikát, sót összekevertünk kb 2 deci olivaolajjal és egy deci citromlével. Sült zöldségeket (lila hagyma, parika, paradicsom) és petrezselymes újkrumplit készítettünk mellé.
- Log in to post comments