Ischler

Tudok ischlert sütni!!! Na jó, nem mondom, hogy szépek, de az ízükre nem lehet panasz. Évek óta csak irigykedve faltam a korongokat sógornőmnél és Kati unokatestvéremnél. Az idén Szilvi épp sütötte őket, amikor betoppantam hozzá, és azonnal el is kértem a receptjét. Kiderült, hogy egyáltalán nem boszorkányság, egy kicsit nekem a tészta ragadóssága, és az ebből eredő nyújthatatlansága és szaggatása okozott bosszúságot, de szerintem ez is alakul majd idővel.

Utólag árulta el Szilvi, hogy jobb nem egyszerre kinyújtani az össze tésztát, hanem négy cipóra osztani, és egyenként sodorni. Logikus, így vékonyabb, egyenletesebb lesz a tészta.

A hozzávalók: 30 dkg liszt, 10 dkg cukor, 2 evőkanál kakaópor, 1 vaníliáscukor, 1 sütőpor, 1 tojássárgája, 25 dkg margarin, 15 dkg darált dió. Mindezt összegyúrjuk (érdemes először a száraz alkatrészeket alaposan összekeverni), vékonyra nyújtjuk és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Átvarázsoljuk őket a sütőpapírral bélelt tepsibe, és pár perc (mondjuk 8-10 perc) alatt megsütjük őket 180 fokos sütőben. Ha kihültek, kettőt-kettőt összeregasztunk lekvárral. A legjobb hozzá a boltban kapható sütésálló vegyes gyümölcsíz.

A csokimázhoz 30 deka tortabevonót gőz fölött felolvasztunk, és 3 evőkanál olajat keverünk bele. Az összeragasztott korongokat belemártjuk (úgy, hogy az alját ne érje), és rácsra helyezve (nagyon jó a sütő rácsa, persze nem a sütőben), hagyjuk megszáradni. Jó, ha egy ideig bedobozolva puhulnak. Persze ehhez el ell dugni a család elől.