Túrógombóc

Jó, jó, ez alaprecept. De története van. Még egyetemistaként, amikor csak kuktaként álltam meg a helyem a konyhában, Peti azt mondta, hogy csak akkor vesz feleségül, ha tudok túrógombócot főzni. Bevetettem magam egy könyvesboltba, de nem mertem túl bonyolultan kezdeni, megvettem Monspart Éva: Főzni jó! c. gyerekeknek szóló szakácskönyvét. Titokban elkészítettem, és ... Hát házasok vagyunk.

Ez a mennyiség 3 főre elég nálunk. Az egész családnak 75 dkg túrát szoktam használni.

Szóval, fél kg túrót villával szétmorzsolok, két egész toját beleütök, két kanál lisztet és kb 5 kanál búzadarát (igazából sosem mértem, mindig látom, hogy mennyi kell a massza keménységéből) adok hozzá. Alalposan összegyúrom, és pinponglabdákat formázok belőlük. Legjobb vizes kézzel, akkor nem ragad annyira. Forrásban lévő vízben pár perc alatt elkészülnek, ha egy kicst lebegtek a víz színén, ki is vehetem. Közben pirítok hozzá zsemlemorzsát, és ha kész, a tetejére szóróm. Tejföl, porcukor, és jöhet a karikagyűrű.