Egy ilyen süti után senki ne csodálkozzon, hogy jaj, mitől ilyen nagy a hasam! Négy tábla fehércsoki lapul a 24 muffinban, meg egy jó adag vaj...

Olyan gyorsan tűnt el az egész adag, amivel két órát matattunk a konyhában Ákossal, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Kb. 80 dkg borjúhúsból készítettük.

Már rég nem dőlök be egyik kedvenc szakácskönyvem alcímének: 35 perces ételek. (igaz, igaz, nem írja, hogy 35 perc alatt elkészíthető ételek). Ez a finom kukoricalepényke is többször szerepelt már nálunk, de inkább vacsorára való étel lenne. Nekem azonban ma pl. két órába telt az elkészítése, persze, dupla adagból. Így aztán vacsorára nem is próbálkozom vele. De egy gazdagabb levessel jó ebéd vált belőle.

Számtalan brownies recept kering a világban. Én a Stahl-félét választottam kipróbálásra, azzal a kiegészítéssel, hogy a tetejére még csokimázt is kentünk, hadd legyen az a lúd kövér. Ákos azt állapított meg, hogy már érti, miért szeretik az amerikaiak annyira a browniest: gyerekjáték elkészíteni. Mindenesetre jó, ha tele van a kamra csokoládéval. Persze, dupla adagot készítettünk.

Ágival imádjuk a pestót. De még sohasem készítettem, csak az üveges változatot ismertem. Kiderült, hogy pofonegyszerű, ha van itthon minden hozzávaló. És azt is értem már, miért olyan drága.

Jó, jó, ez alaprecept. De története van. Még egyetemistaként, amikor csak kuktaként álltam meg a helyem a konyhában, Peti azt mondta, hogy csak akkor vesz feleségül, ha tudok túrógombócot főzni. Bevetettem magam egy könyvesboltba, de nem mertem túl bonyolultan kezdeni, megvettem Monspart Éva: Főzni jó! c. gyerekeknek szóló szakácskönyvét. Titokban elkészítettem, és ... Hát házasok vagyunk.

Süssünk valamit! - nyaggat mostanában Ákos. Sőt: süssünk zsemlét! Süssünk kakaóscsigát! Mivel a lányok versenyen voltak, ma igazán nyugodalmas délután volt, hogy megszálljuk a konyhát. A tésztához Nagyi sós kifli receptjét használtam, kicsit módosítva: kevesebb sóval és több cukorral: finom, puha és könnyű.

Még egy gyors és táplásó vacsora, ami mindenkinek ízlett: 

Időnként veszek egy doboznyi rukkolát, mert nagyszerű dolog belecsempészni néhány levélkét a szendvicsekbe. Csak olyan hamar fonnyadni kezdenek, és akkor felmerül a kérdés, mit csináljunk a többivel? Találtam két jó kis vacsorára varó receptet, és elhasználtuk a rukkolákat (nem maradt a szendvicsbe :) )

Mennyei ízek! Anna osztálykiránduláson volt a hétvégén, ezért végre elkészíthettem. Ő ugyanis nem szereti a húst édes ízzel párosítani. De csak dicséreteket tudok róla mondani.