Receptek

Sajnos mióta Ági nem tölti egyedül a délutánokat idehaza, nem vár finom süteményillat, amikor hazaérkezem. Nem is készül, csak különleges alkalmakkor, például, ha vendég érkezik. Sajnos, az ízéről nem tudok beszámolni, de ha azt nézem, hogy csak egy tálnyi muffinpapír maradt a tálon a vendégség végére, arra következtetek, hogy nem lehetett olyan rossz.

Már régóta szemezgettem ezzel a képpel a könyvemben, de tartottam tőle, mert rakott krumpli kivételével nem szoktam rakott dolgokat készíteni, és ennek egyik oka az volt, hogy emlékeim szerint Peti nem szereti őket. Ez végül is nagyon jól sikerült, és Ákos kivételével mindenki meg volt vele elégedve. Nagyon laktató és elég nehéz étel, kellett mellé friss kenyér, hagy ne csapjuk el a gyomrunkat.

Ma valami igazán finomat sikerült alkotnunk!

El ne felejtsük, hogy ezt fel kell venni a kedvencek listájára! Semmi extra hozzávaló nem kell hozzá (leszámítva, hogy nem elegendő, ha csak egy-két hagyma árválkodik a kamrában), emiatt bátran elővehetjük akármelyik hétvégén. Három dologra kell koncentrálnunk:

Hogy ez az igazi? Nem tudom. Mindenestre ahhoz nem sok köze van, ahogy én szoktám készíteni. Peti reklamált is, hogy ehhez nem ilyen krumpli jár. Finom volt, de még rá kell kérdeznem, hogy ezután hogy készítsem a brassóit. Kicsit több munkával járt, mint a "régi" receptem, de nem vészes. 1 kiló sertéscombból készítettem. Csíkokra vágjuk,  megsózzuk, borsozzuk, 2 evőkanálnyi morzsolt majorannával összekeverjük.

Nyaralásról szó sem volt, annál inkább valami tápláló ebédről a gyerekeknek, amit előző este elkészítünk, hogy másnap csak gyorsan befalhassák, amikor hazaérnek az iskolából. A lényeg tehát a gyorsaság, hogy beleférjen egyébként is zűrös hétköznapi estéinkbe. Ez épp kényelmesen belefért, és ráadásul minden csemetének ízlett, és talán még egészséges is. A sült krumplinál mindenképpen jobb..

Ez az az étel amit élvezet elkészíteni, élvezet nézni és élvezet megenni. Eszembe nem jutott volna füstölthalas ennivalóval traktálni a családomat, mert úgy gondoltam, kapásból elutasítanák. De a könyvemet lapozgatva, mindhárom gyerek azt mondta: ez nagyon jól néz ki. Meg Ákos: szerintem ezt sem kell nagyon rágni. Mostanában ez a fő szempont az ebédválasztásnál...

Első emlékem a kijevi csirkéről abból az időből származik, amikor kezdtünk járni cseppnyi Ágival étterembe. Káposztásmegyeren a Sógor vendéglő teraszán üldögéltünk, ő meg aludt a babakocsijában: ezért ehettünk mi nyugodtan. Itt szolgáltak fel hatalmas kijevi csirkemelleket.

Ez aztán  egy igazán egyszerű és gyors ebéd! Kell hozzá néhány csirkemell és csirkecomb, amiket szépen megsózunk és megborsozunk.

Amilyen hosszú a neve ennek az ételnek, olyan egyszerű és olyan finom! A csirkemellefiléket ketté vágom, meg esetleg megint ketté, amíg formás feltekercselhető csíkok lesznek belőlük. Kilopfolni, megsózni, borsozni, és kis kupacokat tenni rájuk az alábbi pikk-pakk töltelékből: 20 deka tejszínes krémsajtba (ez kb.

Ezt a receptet megint a Metropolban találtam, és kedvem szottyant hozzá. Jó nagy felfordulással járt, mert természetesen sietni kellett a kora délutáni edzés miatt, de két kis segítségemmel megbírkóztunk vele.