Annak idején úgy ismertem meg anyósomtól, hogy kaszinó tojás, de amennyi kaszinó tojással találkoztam életemben, egyik sem hasonlított hozzá. de be kell vallonom: nekem ez sokkal jobban ízlik. Vendégeknek vagy vendégségbe menve gyakran bevetjük, és időnként, ha ráérősebbek vagyunk, vacsorára. egy-kettőre elkészül, és semmi ördöngősség nincs benne.

Abban biztos voltam, hogy ezt csak a felnőtteknek fogom elkészíteni, mert a gyerekek már a "máj" szó hallatára szigorúan elzárkóznak a kipróbálástól. Azért is maradt ez a recept a végére. De mi Petivel nagyon szeretjük a kacsamájat, ami a karácsonyi sült kacsa mellékterméke szokott lenni, ráadásul igazi falusit tömött kacsából. Most csak egyszerű, piaci apró májakat vettem, mert az Intersparban aranyárban mérték a hízott kacsamájat.

Lassan végére érünk a könyv receptjeinek, már csak azok vannak hátra, amik menet közben kimaradtak. Ilyen a diana szelet, amire már nem igazán emlékszem, miért hagytuk el. Talán, mert vesepecsenye kellett volna hozzá... Hát, most sem ebből készítettük, de találtam szép marhahúst.  Egy kicsit eltúloztam a gombamártás mennyiségét, márcsak azért is, mert rajtam kívül csak Áhi kóstolt bele egy kicsit, bár szerintem nagyon finom volt.

Néhány éve szilveszterkor már nagy sikerrel elkészítettük endégvárónak, de most értünk ide a könyvben.  Hosszas vitatkozás után végül is lencsefőzeléket főztünk mellé (ehhez volt alapanyag...), de ebédnél megállapítottuk, hogy sokkal jobban illene mellé valami saláta, így a maradékhoz már azt tálaltunk vacsorára.

Talán az idén először nem érint meg bennünket a farsangi hangulat, mivel már minden gyerek felsős és nem öltözik jelmezbe, mi pedig nem vagyunk bálozós fajták. De azért egy jó farsangi fánk nekünk jár ebben az időszakban. Meg épp ideje is, hogy a jól bevált recept valami biztos helyre kerüljön, mert az amúgy is darabokra esett jó öreg Pelle Józsefné szakácskönyvem legrongyosabb lapja a 331. oldal az aranygaluska és a farsangi fánk leírásával.

Az első és eddigi egyetlen steak ebédünk óta a gyerekek csak egyre emlegetik és várták az újabb próbálkozást.  Rafinált mártása igazán finom volt, a steak íze is, de most nem sikerült olyan omlósra sütni, mint az első alkalommal.  Talán egy kicsit tovább hagytuk a serpenyőben a szeleteket, mint kellett volna, vagy a hús nem volt az igazi (nem vesepecsenyét vettem, mert nem találtam elég frissnek).

Lehet, hogy hosszabb lesz leírni az elkészítést, mint kivitelezni… Bár elég sokfele kellett dolgozni, de a gyerekek segítségével minden jól ment.  A húshoz egész, bőrös csirkemelleket és felső combokat vettem, ismerve a család ízlését, csak kicsit túl lőttem a célon a mennyiségekkel.  Bár nekem nagyon ízlett, Áginak is szerencsére, akinek jól jött a maradék másnap ebédre, de a többiek annyira nem lelkesedtek érte.

Jó néhány éve fedeztem fel a receptjét egy kis Spar füzetkében, és nem lazacal, csak simán tengeri hallal szerepelt. De  már akkor elkészítettem karácsonyi vacsorára lazacból, akkora sikerrel, hogy a gyerekek kedvence azóta is a lazac. (van ízlésük!) Ráadásul nagyon egyszerű, és nagyon gyors, csak éppen nem olcsó.
Nyúzott lazacfilét szoktam venni, akkor tényleg semmi macera nincs vele.

Csodasütemény, Ilikétől, Mezőnagymihályról. Mint annyi sok szép emlék, ez is szorosan kötődik hozzá. Sajnos, ő az ősszel eltávozott, de soha nem fogjuk elfelejteni, azokkal a nyarakkal együtt, amit náluk töltöttem csigatésztakészítéssel, írógépezéssel, matyóhímzés tanulással és bocinézéssel.

Nem Stahl recept, de időről-időre előkerül, mert finom és gyors, és mindenki szereti a családból. Lehetne csirkéből, pulykából készíteni, de most karaj volt itthon. A kiveregetett hússzeleteket, hagymás olajon átpirítom, majd mindet visszarakom a serpenyőbe.