Már néhány hete befejeztük az elő könyvet, ami végigfőzésére vállalkoztunk. Vagyis nem teljesen, két recept várat még magára: az Argentín marhahússaláta, amihez annyi friss petrezselyemre, oregánóra és mentára van szükség, hogy mindenképpen szeretném megvárni, amíg ezeket a kertből gyűjthetem be. (csak a petrezselyem nem akar kikelni), a másik a sült libamájkrém pisztáciás karamellellel, amihez viszont a kedvező alkalomra várok, hogy találkozzam egy csinos libamájjal...
Két receptről viszont úgy gondolom, örökre kimarad, mégpedig a carpaccio és a füstölt marhanyelv, mert sem magamat, sem a családot nem tudnám rábeszélni, hogy nyers húst és nyelvet egyen (pedig tudom, hogy igazi finomságok).
Tehát, végére értünk (majdnem) a könyvnek, és boldog vagyok, hogy belevágtam. Igazán élveztem, és a gyerekek is örömmel csatlakoztak a főzéshez, még ha nem is volt mindegyik a kedvencük. Nagyszerű családi délelőttökké alakult az egyébként nyűg hétvégi főzés, és nem okoz fejtörést a " mi legyen az ebéd" szokásos problémája.
Egy ideje már tanácstalankodtam, hogy mivel is folytassam, végül az előző kötet testvére mellett döntöttem: "Házias ételek". Nem találtam elsőre nagyon vonzónak a receptjeit, de az eddig elkészült két étel alaposan rácáfolt erre. Lássuk az elsőt:
Az ínyencmester csirkéjéhet bőrös csirkemellett és combokat szereztem be. Ezenkívül még szép hosszú bevásárló lista tartozott hozzá, de egyik sem valami csodabogár. Felkockáztuk a füstölt szalonnát, 2 fej vöröshagymát, némi gombát, előkészítettük a babérlevelet (ezt is szét kellett tépkedni, de ez utóbb hülyeségnek bizonyult - ahelyett, hogy egyben kiemeltük volna al leveleket, időnként egy-egy kellemetlen kemény darab az ember szájába került), és a kakukkfüvet (sajnos csak szárított volt itthon, nem bírta ki a telet a kertben), besóztuk és borsoztuk a csirkedarabokat.
Megolvasztottunk 10 dekányi vajat egy serpenyőben, megsütöttük a szalonnadarabokat, és helyet cseréltek a csikékkel. Ezek mindegyik oldalát 2-3 perc alatt megpirítottuk, majd pihentettük, amíg a maradék vajon megfonnyasztottuk a hagymát. Ezután visszkerült bele a sok csirkedarab, a szalonnapörcök, bele a gomba és 40 dekányi fagyott zöldborsó, a babérlevél és a kakukkfű (jó nagy edény kell!), megpróbáltuk összekeverni, és melocsoltuk 1 deci törkölypálinkával, egy percig forraltuk, és még 2 deci száraz fehérbort is hozzáöntöttünk (részeges csirkének is nevezhetnénk). Még pár percig forraltuk, és hőálló edényben lefedve fél órára forró sütőbe tettük. Ebben az alkoholos lében igazán puhára párolódott a csirke. Mindenkinek nagyon ízlett, bár a mellette lévő borsós-gombás ragut a két kicsi meg sem kóstolta, Peti meg azt mondta, hogy annyira finom, amilyen egy gombás, borsós valami lehet (egyik sem a kedvence), Ági a gombákat mind nekem adta... Hát, én vagyok, aki nem válogatós. A köret mibenlétéről nem volt semmi útmutatás (biztos a ragu lett volna az), de azért én főztem egy adag rizst.
- Log in to post comments