Igazi kellemes csalódás ért. Mert nemhiába maradt ez a recept az utolsók között, engem egyáltalán nem vonzott a fényképe, bármennyire is gasztronómiai különlegességnek számít. Ebédnél aztán kiderült, hogy valóban megérdemli a hírét. Persze nem bélszínből készítettem, de nagyon szép fehérpecsenyét sikerült találnom. Izgalmasra sikerült maga a főzés is, mert a mártás készítésekor sorozatos robbanások rázták meg a tűzhely környékét, és alapos takarítást vontak maguk után...
A marhahúst egyben kellett megsütni, miután megsóztuk-borsoztuk, és kevés olaj-vaj keverékén alaposan átsütöttük, majd bekentük a következőkből készített krémmel: két tojássárgája, két-két evőkanál mustár és ketchup. Aztán jól megszórtuk, tapicskoltuk durvára tört dióval, és mehetett az előre melegített sütőbe. 10 perc fedetlen süldögélés után a dió védélmében letakartuk. 25 perc alatt készen kellett volna lennie, és valóban, a képnek megfelelően olyan kicsit átsült, rózsaszínes volt a belseje, ami nem nyerte el a tetszésem, így gyorsan felszeleteltem kissé duci szeletekre, és még vagy tíz percig sütöttem.
A mártás nagyon ízletes: a hússütésből visszamaradt serpenyőt újból felmelegítettük, és beleöntöttünk másfél deci vörörbort. Na, ekkor jöttek a robbanások, mert bizony elfeledkeztem az óvatosságról, és hirtelen öntöttem azt a fránya bort a forró olajba. Szép látványt mutatott a konyha!
A bor után 15 deka áfonyalekvár, egy evőkanál currypor, 2 evőkanál szójaszósz és másfél deci víz már sokkal békésebb úton jutott a serpenyőbe. Öt perc forralás után kész is volt, és hmmm, nagyon finom!
Köretnek zöldségköret és krumplipüré készült.
- Log in to post comments