Péntek este Ákos mellém telepedett három szakácskönyvvel, és amíg tornáztam, összeállította a hétvégi menüt, megírta a bevásárlólistát. Mivel nagyon vágyott valami sütire, kikötött a muffin mellett. Nem mondom, hogy soha egyszerűbbet nem készítettem. Mivel ott kezdődött, hogy"előző este", kivételesen időben nekiálltunk, és nem a sütés elején kezdtünk csodálkozni, hogy kellett volna valaminek egy éjszakát állnia. Az igaz, hogy tovább nem olvastuk, és értek meglepetések:
Az volt a előző esti feladat, hogy 20 deka étcsokoládét apró darabokra törjünk, és 5 deciliter tejszínben főzés közben felolvasszunk. Ez eddig szépen is ment, bár ha végigolvasom a receptet, talán nem főzőtejszínt használtok, mert mint kiderült, ezt az éjszakai hűtőben állás után habbá kellett volna verni, no, ez nem sikerült.
Másnap 20 deka lisztet és 4 deka kakaóport összekeverünk, egy kávéskanál sütőport és csipetnyi sót adunk hozzá. 8 tojást szétválasztunk, a fehérjéből nem túl kemény habot verünk és 8 deka cukrot adunk hozzá, ezzel már keménnyé verjük. A tojássárgájákat 16 deka cukorral egy másik tálban felhabosítjuk, és óvatosan hozzáadjuk a fehérjés habot, majd a lisztes keveréket. Kész a tészta: muffinsütő, papírkapszli, adagok, és be a sütőbe 20 percre.
Közben van munka bőven: 20 deka étcsokit és 20 deka tejcsokit apróra törünk és 10 deka vajjal összeolvasztjuk. A tűzről levéve hűlésig kevergetjük.
Ha megsültek a muffinok, levágjuk a kalapjukat, és mindegyiket megkenjük a csokimázzal. Eredeti recept szerint belemártjuk, és pár percre a mélyhűtőbe teszzük, de erre nekünk nem volt szükségünk, mert nem volt olyan folyós a máz.
Már csak annyi lett volna a feladat, hogy felverjük a a tegnapi csokis tejszínt, de mint már említettem, ez nem ment. Pedig a muffinok alapjára kenve, és a csokis kalapokat ráhelsyezve, igazán csinos muffinokat kaptunk volna. Így mindenki összeállított magának egyet-egyet, hogy megegye. De az ízére nem lehetett panasz.
- Log in to post comments