Harcsapaprikás

Soha nem jutott volna eszembe, hogy harcsát főzzek, ha szép lassan nem szokom rá a munkahelyi ebédlőben. Szálkamentes, nincs halíze, és nagyon puha. A karácsonyi halvásárláskor vettem észre a halaspulton, és hoztam is belőle két szép szeletet. Rövid dondolkodás után a konzervatív harcsapaprikás mellett dönöttem, és milyen jól tettem! Annyira finomra sikerült, hogy szinte nem tudtam abbahagyni az evést. Csak Anna mondta rá - nem meglepő módon – hogy fúj, persze csupa előítéletből.

A felkockázott harcsát egy pár percig kevés olajon előpirítottam. Majd kivettem őket. Mivel sok levet engedett, azt leönöttem róla, és így késítettem egy pörköltalapot. Majd beleraktam a harcsát és a feldarabolt paradicsomot. Sóval, majorannával, borssal ízesítettem, időnként pótoltam az elpárolgott vizet. A végén elkevertem egy kanál lisztet kb 2 dl tejfölben, és belehuppantottam a pörköltbe. Pár perc forralás, és már kész is volt. A fodros tészta megfőzése több időbe telt.