B.Zsuzsa marhasültje alias „amit István nem evett meg”

Ez tulajdonképpen már egy többször kipróbál és bevált recept, és egyáltalán nem Stahl, hanem ínyenc kolléganőm szerzeménye. Bár engem nagyon emlékeztet a „Boeuf bourguignon”-ra.  A másik nevét onnan kapta, hogy volt sógorom még megkóstolni sem volt hajlandó a karácsonyi vendégeskedésükkor. Ha megkérdezik, mi lesz az ebéd, és ezt mondom, azonnal tudja mindenki, miről van szó.

Akkor szokott eszembe jutni, ha valahol igazán csinos és sovány marhahús mosolyog rám. Elkészíteni pedig imádom, mert egyszerű, és a nagy részét a sütő elvégzi. És ahogy egybegyűlnek a hozzávalók a gyönyörű zöld hőálló tálamba, az maga egy esztétikai élmény, és amikor az illatok is kezdenek hozzá társulni, igazán sokat ígérő.

Én felszeletelve szoktam gyorsan fehér kérget sütni a marhahúsra, olyan serpenyőben, amiben még benne vannak a pirított szalonnapörcök. Utána mennek a fent említett hőálló tálba, és mellé mindenféle földi jó: sok-sok répaszelet, petrezselyemgyökér és zöld, hagyma, babérlevél, friss rozmaringág és kakukkfű (na, ez valami gyönyörű látvány). Egy kis vörösborral meglocsolva, vízzel felöntve már mehet is a sütőbe, ahol jó, ha két és fél órát van ideje illatozni.

A húsokat kiszedve a maradékot tejszínnel behabarjuk és összeturmixoljuk, ezzel kész a hús mellé a mártás.  Spagettit illene mellé tálalni, ha éppen nem akkor fogyna ki a készlet (ami pedig sosem szokott).