Tudok ischlert sütni!!! Na jó, nem mondom, hogy szépek, de az ízükre nem lehet panasz. Évek óta csak irigykedve faltam a korongokat sógornőmnél és Kati unokatestvéremnél. Az idén Szilvi épp sütötte őket, amikor betoppantam hozzá, és azonnal el is kértem a receptjét.

Nagyon régóta sütünk mézeskalácsot Karácsonyra. Mivel sosem voltam egy cukrászalkat, régebben komoly kihívást jelentett  gőz fölött olvasztgatni a vajat és a mézet (ma már ez sem okozna akkora gondot). De az óvódában Évi néni és Icu néni tudott egy olyan receptet, amivel a kicsik is ügyesen boldogultak, azóta (hú de régen is volt) gyerekjáték a mézeskalács sütés. Ime a tuti recept:

Finom, gyors, bár leírni annál hosszabb lesz. Eredetileg csirkecombból kellene készíteni, de mivel nálunk a család 4/5-e a csirkemellett szereti, mindkettő volt. A lényeg, hogy a bőrt le kell nyúzni a húsról, és kicsit bevagdalni, mad besózni. Készítünk egy pácot. 20 deka joghurtot összekeverünk egy-egy evőkanál olajjal és mézzel, belereszeljük egy zöld citrom héját, majd belecsavarjuk a levét.

Igazi ünnepre való, nagyon finom étel Peti úgy fogalmazott, amikor meglátta, hogy "micsoda K und K" ebédünk van.

Egy darabig gondot okozott, hogy darált borjúhúst találjak, már gondoltam, hogy elhozom Anyukámtól a régi húsdarálóját, és idehaza darálok, ha kapok valahol szép borjút. De a múltkor a Corában sorakozott néhány tálcányi készen, így megoldódott a probléma, és szép advent vasárnapi ebédünk lehetett.

Imádom a sztapacskát. Nagyon. Ez a valami is nagyon finom volt, de nem emlékeztetett a sztrapacskára. Viszont, ha a nokedlikészítés nyűgjétől eltekintünk (nálunk mindig egy lavórnyira van szükség, nagyon könnyen és hamar elkészül.

Egy kis változatosság a spenótban. Hasonlóan gyors, és meglehetősen finom is, bár én igazi spenót rajongó vagyok, és ez csak a második helyen szerepel a hagyományos főzelék mögött.

A különbság annyi, hogy leveles fagyasztott  spenót kellett hozzá, de épp szembe jött velem egy Kaiser'sben.

Péntek este Ákos mellém telepedett három szakácskönyvvel, és amíg tornáztam, összeállította a hétvégi menüt, megírta a bevásárlólistát. Mivel nagyon vágyott valami sütire, kikötött a muffin mellett. Nem mondom, hogy soha egyszerűbbet nem készítettem. Mivel ott kezdődött, hogy"előző este", kivételesen időben nekiálltunk, és nem a sütés elején kezdtünk csodálkozni, hogy kellett volna valaminek egy éjszakát állnia. Az igaz, hogy tovább nem olvastuk, és értek meglepetések:

Bár szerintem nagyon finom volt ez az ebéd, a gyerekek meg sem kóstolták, mert csupa olyan  hozzávaló kellett bele, amit valaki nem szeret: gomba, füstölt kolbász, aszalt szilva, savanyú káposzta. Nekem meg igencsak megfájdult a hasam tőle. Jó nehéz, és laktató étel.

Smarnit Peti szokott főzni időnként, amikor valamiért egyedül van a gyerekekkel, és nem a pizza-meki-csirkebolt kínálatból választanak. De annak talán nincs is receptje, még Mami tanította neki, és egészen más, mint amit Ausztriában szoktunk enni, és megint más, mint amit gyerekkoromban odahaza készítettünk. Ez egészen hasonlatos lett ahhoz, amivel nyaralásokkor a bendőnket tömjük az alpesi hüttékben és almokban.

Ha már kellett darált csirkemell és juhtúró a rakott zöldbabhoz, akkor jöhetett ez a recept. Nem volt egy fogyókúrás hétvége. Főleg ha hozzátesszük, hogy nagy lábas bableves és 35 db kakaós, lekváros, fahéjas, Nutellás palacsinta közé volt beékelve az étlapon. De isteni, bár a gombák miatt megint reklamált kis családom.